Búcsú

Most ebben a bejegyzésben elköszönünk tőletek egy időre. Őszinte leszek, nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar írom le ezeket a sorokat. Bár hajlamos vagyok arra, hogy hirtelen felindulásból nekikezdjek valaminek, amit aztán olyan nagy lendülettel abba is hagyok, ezt most nem ilyen okból teszem. Az elején élveztem csinálni, de valamiért nem jöttek a szavak. Nagy fáradozások árán megszületett néhány poszt, de egyre inkább nem éreztem őket az igazinak. Voltak jobb napjaim, amikor a posztokat élvezettel írtam, de nem ezek alkották a döntő többséget. Eltűnődtem egy-egy poszt után: Lehet azért nem megy, mert ennek még nincs itt az ideje , és abba kéne hagyni? De elhesegettem ezeket a gondolatokat. Azonban ha őszinték akarunk lenni magunkkal és veletek, ez volt a valódi oka annak, hogy nehezen találtuk a megfelelő kifejezéseket, szavakat, témákat.

Szerettem volna tökéletesen, hiba nélkül csinálni. Legyen érthető, legyen fiatalos, legyen humoros, emellett szóljon Istenről és ne legyen benne semmilyen teológiai pontatlanság stb… Szerettem volna sok emberhez elérni, hirdetni az evangéliumot, erős fiatal keresztény közösséget kialakítani. Nagy terveink voltak ezzel a bloggal, és ez nem baj! Egyszerűen be kellett látnunk, hogy ennek nem most (és talán nem így) jött el az ideje. Srácok, a megtérésünk óta rengeteget fejlődtünk, de nem eleget ahhoz, hogy másokat tanítsunk olyasmire, amit még mi is tanulunk. Szükségünk van a lelki fejlődésre, a hitünknek erősödnie kell, mielőtt nekiállunk olyan dolgokról írni, amiket még nem tapasztaltunk meg. Nem láttunk elég örömöt, hálát, bánatot, sírást, boldogságot, kísértést stb.. ahhoz, hogy mi mondjuk meg másoknak mi a helyes, és mi nem.

Úgy érzem, hogy ez a helyes döntés, más irányba kanyarodnak a blog és az én útjaim. A blogolást nem véglegesen fejezzük be, hanem bizonytalan időre. Mindenképpen több mindent kell megtapasztalnom ahhoz, hogy folytatni tudjam, mert szeretném. Ugyanígy gondolnak a lányok is erre. Szeretnék teljes szívből hálás lenni Istennek ezért a pár hónapért, mert hatalmas élmény volt. Ha Ő is akarja majd, újult erővel és lelkesedéssel , de legfőképp több lelki tartalommal folytatjuk! Már most hiányzik, mert hatalmas élmény volt, tényleg szerettem csinálni, de egyértelművé vált számomra, hogy ennek még nincs itt az ideje. Köszönjük, ha eddig olvastad a blogot, és reméljük, hogy minden hibánk ellenére sikerült egy kicsit Isten felé fordítani a fényt, különösképpen csütörtökönként.

“Adjon az Atya Isten és az Úr Jézus minden testvéremnek békességet és isteni szeretetet a hittel együtt! Isten kegyelme nyugodjon mindazokon, akik el nem múló szeretettel szeretik urunkat, Jézus Krisztust!” Efezus 6:23-24

Köszönünk mindent!
Laura:)

Mit jelent keresztyénnek lenni?

Sziasztok!

Remélem mindegyikőtöknek jól telik a Húsvét, nekem nagyon áldott volt. Az elmúlt napokon nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy mit is jelent keresztyénnek lenni.  Vasárnap a nagymamám konyhájában egyedül leültem az asztalhoz, és írogattam az áhítatos füzetembe néhány gondolatot.

Eszembe jutott a példamutatás. Amióta gimnazista lettem, egyfolytában olyanok jöttek fel a gondolatmenetembe, hogy ’tényleg, nagyon, de nagyon jó példát kell mutatni, mert akkor látnak téged és megtérnek.’ Nem ez a keresztyénség lényege. Amikor befogadod Jézust a szívedbe, akkor sem az a lényeg, hogy megmutassad azt, amit a másik nem tud, vagy nem képes megtenni. Ez csak képmutatás, nem példamutatás.

Ha befogadtad az életedbe Krisztust, akkor meglátszik a változás is az életeden. A régi énedet rábízod az Úrra, Ő tudja, mi a jó neki, az új énedet meg hagyod, hogy a Szentlélek átformálja. A ’Nem szégyellem’ című filmben Rachel Joy volt az a keresztyén, akinek eszébe sem jutott, hogy megtérítsen embert. Úgy gondolta, hogy az nem az ő dolga. És ebben nagy igazság van, hisz ember nem tud megtéríteni egy másikat. (Kivéve, ha bálványimádásról van szó.) Rachel kimondta a filmben, hogy nem az a célja, hogy megtérítse az embereket. Lefordítom, „Nem olyan vagyok. Csak Jézussal szeretném leélni az életemet és engedni, hogy az emberek annyit vegyenek el ebből, amennyit szeretnének.” Ez a mondat nagyon elgondolkodtatott az elmúlt napokban. Azok a hiábavaló gondolatok a példamutatásról valójában képmutatásra buzdítottak. 

Személy szerint úgy gondolom magamról, hogy túlságosan próbálkoztam eddig példát mutatni. Nem úgy néztem rá a feladatomra, mint Rachel Joy. Valójában képmutatást végeztem az elmúlt nyolc hónapban, amit a gimiben eltöltöttem. Viszont, Az Úr felébresztett engem a Tótújfalusi gyülekezetben, amikor átadta üzenetét, hogy nekem nem így kell végeznem a feladatomat, főleg úgy, hogy nem is azt csináltam. 

Arra szeretnék titeket buzdítani, hogy ne felejtsétek el, miért is térteket Isten útjára. (Vagy ti, akik még nem találtátok meg Isten útját, az Úr ott van közel hozzátok, szólítsátok meg és kérjétek jelenlétét az életetekbe. Nem fogjátok megbánni 🙂 ) Az Úr szeret titeket, és azt szeretné, ha Vele együtt élnétek. Fogadjátok be közeletekbe a feltétel nélküli szeretetét.

„Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.  Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké;  és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” Filippi 2, 1-11.

Találkozunk jövőhéten! 🙂

Vivien

God’s not dead

Gondolom mindannyian ismerjük már a húsvéti történetet, nem kell senkinek sem elmondani. Ez a poszt nem egy igemagyarázó bejegyzés, sem valami teológiai megközelítés akar lenni, csak le szeretném írni az én, személyes gondolataimat.

Amikor eljön a húsvét ideje, a mai világban sokan elfeledkeznek arról, hogy tulajdonképpen mit is ünneplünk pontosan. Mert az biztos, hogy a nagy áruházak már tele vannak nyuszikkal, tojásokkal meg ilyesmi dolgokkal, a feltámadásról meg szépen megfeledkeznek. Én viszont az elmúlt pár évben mindig elgondolkodtam azon (és ez most sincs másképp), hogy én fel tudnám-e áldozni így a saját életemet más, bűnös emberekért, ahogyan Jézus tette. Őszintén szólva, eddig még soha nem volt az a válaszom, hogy “Persze! Természetesen!” és szerintem ezzel sokan vannak így. Hiszen megalázták, leköpték és keresztre feszítették. Megtehette volna azt, hogy angyalok seregeit hívja segítségül, de nem tette. Értünk tette.

Azonban Jézus engedelmes volt a haláláig és meghalt értünk, bűnös emberekért. Mi ezáltal mehetünk a mennyországba, ahol örök életünk lesz. Nekünk nincs más dolgunk, minthogy ezt az ajándékot elfogadjuk és befogadjuk Jézust az életünkbe, mint Megváltónkat. Hiszen Ő érted, értem és mindenkiért szenvedett ott, a kereszten, de harmadnap feltámadt a halottak közül. Most is itt van velünk, mellettünk áll és gondot visel rólunk. Legyen az Övé a dicsőség!
És ne feledjétek: JÉZUS NEM HALOTT!

“Ne féljetek! Tudom, hogy Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta.” Máté 28, 5-6.

Kellemes húsvéti ünnepeket 🙂
Eszter

Csak Isten, semmi más

Sziasztok!

A mai posztom (vagy tegnapi?) eléggé eltér az általánosságtól. Először is, a telefonomról írom, amit korábban sosem csináltam. Pont az este betört a képernyőm elég durván. Fél métert ha esett és teljesen betört. Korábban még nem törtem be egy képernyőm sem, pedig métereket is esett… kevés kellett neki.

A múlt hétvégén Szegeden voltunk ifikonfin. Nehezen tudom kifejezni, milyen sokat tudtam épülni. Viszont ahogy hazaértem a konfiról, napokig nem tartottam csendességet. Még a szerdai posztot is elfelejtettem megírni.

A sátán támad mindig és ezt emberi módon nagyon könnyű elfelejteni. Persze, voltam konfin és tök jól érzem magam. Akkor mégis mi történhet?

Korábban az én telefonom élvezte a telefontok biztonságát és hegyekről dobálhattam le, egy karcolás nem lehetett volna rajta. Múltkor befestettem körömlakkal a tokot és csúnya lett és már rá sem akartam tenni, mert rosszul nézett ki. Meg amúgy is… még sosem tört be a képernyőm.

Én így vagyok az Úrral néha. “Az Úr úgyis megtart. Minek legyek vele? Mert végül is baj eddig se volt.”

Szégyen fog el, mikor belegondolok, hogy Isten jóságát élveztem a hétvégén és ahogy hazaértem, mintha elfelejtettem volna Isten létezését.

Dániel 9:13

Légyszi helyezzétek fel a védőtokot. Legyetek Istennel!

-Berni (kivételesen csütörtökön)

Ajándékok

Mi csináljuk a balhét, Jézus meg elviszi helyettünk. Húsvét kapcsán biztos vagyok benne, hogy sok helyen hangsúlyt kap Jézus kereszthalálának és feltámadásának a fontossága. Írhatnék erről is pár sort, de úgy gondolom, hogy más megteszi helyettem.

Ezzel kapcsolatban egy rövidke gondolatot hoztam mára nektek és magamnak : Elég lett volna. Jézus halála bőven elég lett volna, hiszen ezáltal lehet örök életünk. Mégis, annyi minden jóval megáld minket! De a hála sokszor hiányzik belőlem ezekért a dolgokért. Sőt, sokszor az áldások miatt panaszkodom: pl. Nincs kedvem iskolába menni – valaki meg mindent megadna, csak hogy járhasson iskolába. Nem tudom mit vegyek fel, új telefont szeretnék, kéne pár új cipő, nincs semmi jó kaja itthon, idegesítenek a testvéreim ..mindennapos panaszlista. Ez mind ajándék, csak túlságosan is hozzá vagyok szokva, mert sosem voltam igazán rossz helyzetben. ( hopp, még egy hála ok:) )

Úgyhogy legyen ez számunkra a mai üzenet. Örüljünk, hiszen a halálnak nincs többé hatalma felettünk és legyünk hálásak Isten további áldásaiért is. Nekem sem megy annyira, van hova fejlődnöm, de szeretnék így élni minden nap, hálával a szívemben mindenért.:)

“Mert Isten hatalma több mint elégséges arra, hogy minden kegyelmét bőségesen rátok árassza -s ezáltal minden körülmények között mindent bőségesen és folyamatosan megkaptok, amire csak szükségetek van.Sőt még azon felül is, hogy bőségesen legyen módotok mindenféle jótettre.” 2Korinthus 9:8

Áldott húsvéti ünnepet!

Laura:)

Félsz?!

Sziasztok!

Az elmúlt hétvégén részt vettem a Szegedi ifi konfin, aminek a témája a ‘Biztonságban?!”. Pénteken Meláth Attila tartotta az esti alkalmat, és nagyon jó volt hallgatni Isten üzenetét rajta keresztül, hogy milyen nagy kiváltság az ember életében, hogy tudja, hogy Isten szereti és minden bajtól megvédi. Isten adja a biztonságot.

Meláth Attila beszélt a “Félsz?!” témáról, és arról szeretnék írni nektek, kicsit kifejteni a füzetembe lejegyzetelt gondolatokat.

Végeztek egy kutatást arról, hogy Magyarországon mi az, amitől az emberek félnek. Rengeteg dolgot felsorolt nekünk Meláth Attila:

9-10. helyen: Sötétség és magasság
8.helyen: Zoofóbia
7.helyen: Anyagi veszteség
6.helyen: Ágyhoz kötöttség
5.helyen: Fiúk / 20-30 éves lányok félelme + Agresszió, hűtlenség / Fiúk félelme
4.helyen: Halál
3.helyen: Jövő
2.helyen: Betegségek
1.helyen: Magány

Ezeket nagyon jó volt hallanom a konferencián, mivel van amiben énis azonosulni tudok, legfőképpen a 3. helyen állótól.

9-10. -> Bármennyire is sötét van, az Úr a te világosságod, engedd meg, hogy beragyogja szívedet. / Bármennyire is magas helységen van, jó megőrizni azt a tényt, hogy Isten megtart, mivelhogy magasabb és hatalmasabb mindennél és mindenkinél.
8. -> Az állatok Isten teremtései, és ha valóban szeretjük Istent, elfogadjuk a teremtéseit is, mint saját magunkat, vagy a másikat.
7. -> Bármilyen helyzetben vagy, akár pénz hiányában, Isten segíteni fog helyreállítani a problémákat. Ne csüggedj.
6. -> Istennek a terve tökéletes. Akár teljesítetted az Ő akaratát, akár nem, mindennek megvan a maga ideje. Ne félj, hogy nehezebb cselekedni, mint régebben. Isten szeret!
5. -> Lányok, hallottam valójában, mit gondolnak a fiúk rólunk. Szeretnek minket, és elfogadnak, ahogy vagyunk. Amelyik fiú szereti az Urat, a lányt is szeretni fogja. / Fiúk, azt szeretném mondani, hogy Isten megóv titeket minden bajtól, ne kételkedjetek az Ő hatalmában, hanem higgyétek el az Ő Igéjét és éljetek benne. Nem lesz semmi gond.
4. -> A halál a földi élet vége, és akik döntöttek az Úr mellett, nincsen a szívükben kétely a földi élet utáni időről.
3. -> A jövőnk el van már tervezve, de ha Istenben bízunk, elmúlik kétségünk efelől. Én személy szerint nagyon félek a jövőmtől, de tudom, hogy Isten meg fog segíteni mindenben. Neked is segíteni fog, ha kéred.
2. -> A betegségekről azt kell mondjam, hogy próbatételek. Ha esetleg egy tartós betegségben szenvedsz, ne csüggedj, ha nincsen fizikális gyógymód. Az igazi gyógyszer Isten. Vesd rá terhedet, és Ő gondot visel rólad.
1. Nem vagytok és nem is lesztek egyedül. Akár fiú vagy, akár lány, ne kételkedj, hogyha még nincsen barátnőd/ barátod. Isten terve tökéletes, ha teljes mértékben megbízol benne, bizalmad megerősíti hitedet Isten felé, és ez a legfontosabb.

Mitől félhetünk? 

  • A hívő ember szívében kételyek alakulnak, ha nem fogadják el. Ez abból következik, hogy valamilyen mértékben különbözik a másik embertől, vagy egy társaság közösíti ki. Azt szeretném mondani, hogy nem fontos a megjelenésed. Tök mindegy, hogyan nézel ki, mivel Isten képmására lettél, és valójában senki sem ítélkezhet rajtad, csakis Isten. De Isten úgy szeret, ahogy vagy, és ez a legfontosabb.
  • Amikor társaságban vagy, előfordulhat, sőt, biztos,  hogy te, mint keresztyén, valamilyen szinten nem tudsz egyetérteni a tömeggel. Viszont jó, ha néha inkább próbálunk egyetérteni a többi emberrel, kompromisszumokat kötünk.
  • Embertől félni nem kell. Van egy Istenünk, aki mindennél és mindenkinél hatalmasabb. Ezért inkább Istent féljük, de becsüljük meg mindennél jobban!

“Ne félj, csak higgy!” Márk 5, 36

Előfordulhat, hogy valamilyen oknál fogva rosszul érezzük magunkat valami miatt, akár a múlt miatt; van erre válasz. A válasz nem más, mint Jézus.
Elhangzott az a mondat, hogy “Nem kell félnem, kizárólag hinnem.” és ez nagyon igaz, mert ha elhisszük, hogy Isten terve tökéletes, és hogy számíthatunk rá mindig, körülvesz az a lelki békesség, ami máshol nem fordulhat elő, csak és kizárólag Istennel.

Néhány mondatot leírok, amit Meláth Attila mondott a konfin:

  • Isten azt üzeni, a hit és a félelem nem ér össze.
  • A hitben benne van Isten akarata.
  • Hit kell ahhoz, hogy teljesen megbízzunk Istenben.
  • Amikor félelem van bennünk, Isten azt üzeni nekünk, hogy az életünknek nincs biztos alapja.
  • Dávid nem félt, amikor szembeszállt Góliáttal, ő hitt. 
  • A félelem nem lelki érzelem, hanem a szellemedet akarja megbénítani.
  • Alázattal kell Istenhez fordulni.
  • A Biblia az ember támasza.

Ezeket mind élőben hallgathattam Szegeden a konfin, és hálás szívvel osztom meg mindazoknak, akik nem vehettek részt a konfin. Mindenki megérdemli, hogy ezeket hallhassa.

Legyen nagyon áldott hetetek! 🙂

Vivien

Youtube-on meg lehet hallgatni Meláth Attilát, ezen a linken: https://www.youtube.com/watch?v=4AEjNXtzOBI

https://www.google.hu/search?q=trust+game&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=0ahUKEwidlcO6gJrTAhUKJpoKHVFmBFoQ_AUICCgB&biw=1366&bih=638#tbm=isch&q=fear+God&imgrc=jEc_n6cUKMI9DM:

 

 

 

 

 

 

 

Ne légy önző!

Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. /Máté 28:19-20/

Megtérésem előtt úgy gondolkodtam Istenről és az Ő öröm üzenetének hirdetéséről, mint felesleges nyűgről. Haszontalannak tartottam, mert úgy hittem hiába magyarázom el olyan embereknek, akik nem keresztény hátterű családban nevelkedtek, nem fogják megérteni. Másrészről, meg volt bennem egyfajta önzőség, ami arra késztetett, hogy tartsam meg magamnak az Istennel kapcsolatos dolgokat; aki akarja az majd úgy is talál valamilyen módot az Úr megismerésére. Hogy én akkoriban mekkorát tévedtem!
A Bibliában Jézus kijelenti és kéri is a tanítványait, hogy hirdessék az Ő igéjét, ismertessék meg minél több emberrel őt. Ha ez konkrétan le van írva a Szentírásban, akkor miért mondanánk neki ellent? Az egyik legnagyszerűbb szolgálati lehetőség az ige hirdetése másoknak. Nem kell hegyeket mozgató hitednek lennie ahhoz, hogy megszólíthass másokat. Szép apránként kell kezdeni, és ha kéred Isten segítségét, hidd el, Ő fog olyan helyzeteket és lehetőségeket teremteni az életedben, ami alkalmat ad a szolgálatra.
Én is kaptam ilyen szituációkat, nem is egyet, de a legtöbb esetben nem éltem ezekkel a lehetőségekkel. Talán féltem, hogy vajon mit szólnának hozzá, vagy csak egyszerűen nem tudtam, hogyan is kezdhetnék hozzá. Ezért egy folyamatos harc dúlt bennem. Szerettem volna szolgálni, nagyon is, de volt egy gát, ami ezt nem engedte – a félelem és az önzőség magas fala. Kértem Istent, hogy valamilyen úton-módon segítsen ezt leküzdenem. Ő pedig válaszként egymás után adta a lehetőségeket a beszédre. Tudtam, hogy nem tarthatom örökké magamban az öröm üzenetet, nem lehetek ilyen önző, hogy nem osztom meg másokkal. Hiszen Isten nem csak értem halt meg, hanem mindnyájunkért! Lehet, hogy vannak olyan emberek, akik csak rajtunk keresztül ismerhetik meg Istent. Ne legyünk öntörvényűek, és határozzuk meg, hogy ki hallhat Istenről és ki nem! Mivel a mi dolgunk nem ez.
Megtérésem után pár héttel szembekerültem egy újabb lehetőséggel, hogy szolgálhassak az Úrról. Az iskolában volt egy lyukas óránk és pár osztálytársammal elkezdtünk beszélgetni kicsit mélyebb dolgokról, majd valahogy szóba jött az én vallásom és hitem. Mikor erre terelődött a beszélgetés valami elkezdett késztetni belülről, hogy szólaljak meg, beszéljek nekik Jézusról és az Ő csodás tetteiről. Egy másik részem azonban próbálta elnyomni ezt a késztetést, így csak felületesen válaszolgattam a kérdéseikre. Azt is tudták, hogy nemrég volt a bemerítésem és megkérdezték, hogy ez mit jelent, meg úgy egyébként a megtérés. És ekkor megint előjött bennem (amit már rég el akartam felejteni), hogy minek beszéljek nekik a megtérésről, ha ők úgy sem érthetik?! Feleslegesen jártatnám a számat, utána még talán furán is néznének rám, amiért én ilyenekben hiszek. Ezért inkább eltereltem a témát. Viszont ezután folyamatos lelkiismeret furdalásom volt, és mikor hazamentem végig a délelőtti szituáció és a viselkedésem járt a fejemben. Tudtam, hogy Isten ellen cselekedtem, mikor nem éltem a lehetőséggel, sőt, még olyanokat is gondoltam magamban. Bocsánatot kellett kérnem az osztálytársaimtól, de mindenekelőtt Istentől. Leültem, magam elé vettem a Mai Igét és az aznapi részt kezdtem el olvasni. Mindig is tudtam, hogy Istennek jó a humora, de hogy ennyire! Azon a napon pont a megtérésről írt a szerző. Valami megtört bennem, éreztem, hogy vétkeztem és, hogy ezt azonnal meg kell bánnom. Ennél egyértelműbb jelet nem is adhatott volna az Úr, arra nézve, hogy nekem igenis kell beszélnem róla másoknak. Ezek után imádkoztam a bűnbocsánatért és hálát adtam az ilyen egyértelmű válaszért. Még aznap elküldtem a Mai Igében leírtakat annak a pár osztálytársamnak, majd másnap átbeszéltük az egészet. Utána, mintha láncok estek volna le rólam, teljesen megkönnyebbültem.
Ma már nem esik nehezemre beszélni Jézusról. Szívesen válaszolok az osztálytársaim kérdésére, sőt örömmel tölt el, ha láthatom az érdeklődésüket. Kellett az a helyzet, hogy rájöjjek, nekünk, keresztényeknek elsődleges feladatunk megismertetni az igét másokkal és bizonyságtételeinken keresztül közelebb vinni őket Istenhez. Ne legyünk önzőek, mint amilyen én is voltam! Ne tartsuk meg magunknak Jézust, hisz Ő sem csak a tanítványainak hirdette az evangéliumot. Kérjük az Ő segítséget és meg fogjuk látni, hogy napi szinten vannak olyan helyzetek az életünkben, ami remek lehetőséget nyújt a szolgálatra. Éljünk ezekkel a lehetőségekkel!

Lehetőségekben gazdag hetet kívánok nektek,
Fanni

Mentőöv

Ismeritek azt az érzést, amikor az éjszaka közepén arra keltek fel, hogy iszonyúan fáj a fogatok? Tapasztalatból mondom, hogy nem egy kellemes érzés. Végül is, utána gyors bekapsz egy fájdalomcsillapítót, hogy tudj tovább aludni, de mivel a gyógyszer hatása sem tart örökké, előbb-utóbb nem úszhatod meg azt, hogy elmenj a fogorvoshoz.

Néha mi is így vagyunk Istennel. Egy fontos döntés, egy próba, egy probléma áll előttünk is először mindig a saját erőnkből akarjuk megoldani. Vannak ideiglenes megoldásaink, de végül, miután már legalább százszor elbuktunk, csak azután kérjük Isten segítségét, „hátha bejön” alapon. Ahelyett, hogy már az első pillanattól fogva, Hozzá imádkoztunk volna, inkább emberi erőből próbáljuk ezeket megoldani. Pedig Isten ereje hatalmas! Bármilyen problémánk van, Istenhez mindig fordulhatunk. Nála nincsenek tabu témák, hiszen Ő ismer a legjobban minket, tudja, hogy éppen min megyünk keresztül.

“Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek!” János 14,1

Isten sokfajta módon adhat választ vagy megoldást a problémáidra. A Bibliában rengeteg választ/megoldást találsz. Ezért fontos, hogy rendszeresen vedd kézbe és olvasd, hiszen Isten gyakran üzen ezen keresztül nekünk. Küldhet embereket is elénk vagy akár különböző szituációkba is belehelyezhet minket. Fontos, hogy legyünk türelmesek. Van olyan, hogy Isten egyből válaszol vagy megmutatja a megoldást, de ha nem, akkor is maradjunk türelmesek és bízzunk Benne.

Isten nem hagy cserben minket! Nem dob minket a mély vízbe és aztán otthagy minket, hanem végig velünk van, mindig és mindenkor. Néha talán azt érezzük, hogy elhagyott minket és már nem is foglalkozik velünk, de véssük jól az eszünkbe, hogy ez nem így van. Isten számunkra olyan, akár egy mentőöv. Életünk bármely szakaszában segít nekünk, pedig sokszor meg se érdemeljük. Akármikor mehetünk Hozzá kéréseinkkel és kérdéseinkkel, nem fogja azt mondani, hogy most éppen nem ér rá. Nyugodtan forduljunk Hozzá bárhol és bármikor, Nála nincs „rendelési idő”. Mert Ő az, akire mindig számíthatunk.

Szép hétvégét 🙂
Eszter

Nagy Ő, kis ő

Biztosan hallottátok már , hogy minden emberben van egy Isten alakú űr, amit csak Ő tud betölteni.  Természetesen előszeretettel tartanak erről előadásokat, kiemelve annak a fontosságát, hogy semmi sem tesz teljesen boldoggá és elégedetté csak Isten. Személy szerint sokáig ezt tudtam, felfogtam, és értettem ennek a fontosságát, mégsem sikerült ezt ténylegesen megélni. De miért? Merült fel bennem a kérdés. Elfogadtam Jézust mint megváltómat, bemerítkeztem, próbálok a lehető legjobb lenni…mégis be-be csúszik/ csúszott néhány dolog Isten elé.

A valóság az az, hogy tényleg nem hoz/ hozott boldogságot egyik sem. Kár tagadni , nehéz nem önző módon a saját vágyainkat, céljainkat Isten felé helyezni a szívünkben. Szeretnénk jó tanulmányi eredményeket, külső szépséget, barátokat, szeretnénk megtalálni az igazit is (kifejezetten kiemelkedő kívánság nem igaz? :D), ugyanakkor szeretnénk Istennek tetsző módon is élni. A sátán kihasználva ezt, próbálja elnyomni az utóbbit, ezáltal könnyen megfeledkezhetünk a Krisztus által kapott örök élet öröméről, és a szolgálat utáni vágyról.

Mivel már egy ideje harcolom én is ezt a harcot, elhatároztam, hogy imádkozni fogok érte (mert miért is kezdtem volna ezzel pff :D). Tegnap este érdekes módon, egy új megvilágításban láttam a dolgot: Jézus a nagy Ő. Tényleg Ő tölti be a szívemet, tényleg tőle jön az örömöm, ha kész vagyok Őt helyezni a toplista elejére. Amikor az emberek megtalálják az Igazit, mindig úgy mesélnek róla, mint ha most nyert volna értelmet az életük, és készek minden ezért a kapcsolatért feláldozni. Mennyire király lenne ha mi is így állnánk Istenhez? Minden nap úgy élni, mint akik már ténylegesen nem keresgélnek tovább a megoldás után…ha jobban belegondolok, ez hatttalmas nagy dolog lenne! Természetesen, a vágyainkat Isten látja, és ha neki tetsző meg is adja azt, amikor készen állunk. Isten után  lehet helye egy kisebb nagy Ő-nek is :).

Ezen a héten arra szeretnélek titeket, és magamat is arra bátorítani, hogy merjünk imádkozni az Istennel való kapcsolatunkért, és legyen meg bennünk a vágy arra, hogy Jézus legyen a nagy Ő az életünkben. Nem egyik napról a másikra fog megváltozni a szívünk és a gondolkodásunk, de első lépésnek remek lehetőség könyörögni érte minden nap. Annyira jó lenne, ha tényleg hagynánk betölteni Istennek az őt megillető helyet a szívünkben. Úgyhogy rajta, találjuk és ismerjük meg igazán az Igazit, Jézus Krisztust. 🙂

“Bár ezt emberi értelemmel fel sem lehet fogni, én mégis azért imádkozom, hogy átéljétek, és igazán megismerjétek Krisztus szeretetét, és ezáltal Isten maga töltsön be titeket teljesen.”  Efézus 3:19 EFO

Ohh! Még valami! …

Hol találod meg a nagy ő-t?  Shift + kis ő. (ehehehehehhe :D)

Legyen csodás további csodás hetetek! Laura 🙂

Jelen

Sziasztok!

Általában egy-egy megtapasztalásom alapján írok egy posztot, most viszont pont egy teljesen új dolgot csinálok és bár már sok új dolgot tapasztaltam meg, még sok minden fog megtörténni. Tehát erre tekintettel a mai napon inkább megosztok veletek néhány gondolatot, amit a füzetembe nagyon rég írtam bele, de még mindig, ha elém kerülnek, elgondolkodok rajtuk.

1. Sosem a hegy nagyságát figyeld. Inkább beszélgess azzal, aki meg tudja mozdítani.

Ez nekem azért tetszik, mert nekem személy szerint nem az jut eszembe, ha a nagy problémáim elé kerülök, hogy az én Istenem ennél mennyivel hatalmasabb, pedig ez így van. 🙂

2. Ne mondd, hogy Isten csendben van, ha eddig a Bibliád csukva volt.

Nagyon sokszor az Úr igéket hozhat elénk. De az sokat mond, hogy mi ki sem nyitjuk a Bibliát, nem? És mégis felháborodunk, hogy Isten se kép, se hang.

3. Senkit nem fog izgatni egy olyan Isten, akit szégyellsz. (Nem kell hozzátegyek szerintem semmit)

4, Senki sem tud jobban megbántani, mint amennyire te bántod meg Istent.

Azért ez elég elgondolkodtató, nem? Néha nekünk tűnik a legrosszabbnak. Aztán csak gondoljunk bele. Mikor én nem elégszem meg magammal, nem fogadom el a másikat és Istent helyettesíteni akarom, vajon Isten hogyan érzi magát?

Ezen a hétvégén lesznek a Szegedi Baptista Ifjúsági Napok és a csapatból mindannyian ott leszünk. Nagy valószínűséggel nem egy ember fog a konfiról írni ide, de sebaj. Az csak jó lehet, ha egy áldott hétvége után valami új fellángol bennünk. 🙂

„Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” János 14, 27

Addig is áldjon meg titeket az Úr!
Jövőhéten bővebben! 🙂

-Berni