Magunkról

 A shining like stars csapata

Sziasztok!
Vivi vagyok, 16 éves és baptista vagyok 😉 Van egy ikertestvérem, Berni, és egy nővérem, Adrienn. Oda vagyok a nyuszikért.😍 Nagyon szeretek zenét hallgatni, főleg keresztyén dalokat. A kedvenc zenei előadóm a Hillsong. Keresztyén családban élek, és mindig is jártam gyülekezetbe a szüleimmel és tesóimmal, viszont nem igazán figyeltem Isten szavaira amiket a lelkipásztorok beszédei elmondtak az Úr igazságáról. 2014. Júliusában egy táborban adtam át életemet Krisztusnak, ami egy rendkívül csodálatos esemény volt számomra, valójában eltelt két hét és ugyanannak a hitetlen embernek éreztem magam. Nagyon keresgéltem olyan barátokat amikre nem volt szükségem, mégis boldognak éreztem magam a társaságukban. Lelkileg kiborítottak, de 2016. Augusztus 19.-én volt egy ifjúsági est, amit nagyváradi baptisták tartottak, egekbe emelő énekekkel szolgálták az Urat. A prédikáció szintén románul folyt, tolmáccsal együtt, de valójában mindent megértettem a tolmács segítsége nélkül, úgy éreztem Isten ezeket a szavakat nekem szánta, akkor és ott. Azon az estén eldöntöttem hogy szüntelenül szolgálni fogom az Urat és neki szánom a múltamat, jelenemet, jövőmet.
2016. Júliusában elkezdtem írni egy keresztyén ifjúsági regényt, aminek tartalma azt szeretné megmutatni, mint e csoportblog, hogy minél jobban megismerjétek Hatalmas Istenünknek örökké tartó szeretetét. 🙂

Halihó!
Eszter vagyok, 15 éves. Nagyon szeretek olvasni, utazni és sajnos, vagy nem sajnos, nagyon sokat szoktam énekelni, családom és barátaim örömére. Nagyon örültem, amikor Berni megkérdezte, hogy szeretnék-e ennek a csapatnak a tagja lenni, azonnal igent mondtam. Hívő családban nevelkedem, így nekem már kiskoromtól kezdve természetes volt az, hogy vasárnap imaházba mentünk és az, hogy bibliakörbe jártam. 2014-ben egy, a gyülekezetünk által szervezett táborban hallottam meg először Isten hívását és akkor úgy döntöttem, hogy életemet átadom Neki. Az ezután következő 2 és fél év elég változatosan telt. Sajnos sokszor volt az, hogy eltávolodtam Istentől és a világra figyeltem, de valahogy mindig visszatértem Hozzá. 2016 nyarán elmehettem egy táborba, de úgy gondoltam, hogy biztos nem fog semmi megérinteni lelkileg én majd csak hallgatom az áhítatokat és jól elleszek. Azonban ez nem így történt. Akkor, ott, megerősítettem a 2014-es döntésemet és most már ténylegesen és komolyan eldöntöttem, hogy ellen fogok állni a világ csábításának és Isten mellett maradok. Azt is eldöntöttem, hogy szeretnék bemerítkezni, ami ebben az évben meg is fog történni. 🙂 Remélem, hogy a blog által sok hasznos dolgot fogok majd átadni Nektek, amely által Ti is megtapasztalhatjátok majd Isten kegyelmét.

Hey y’all!
Hát… (háttal nem kezdünk mondatot. Hát nem baj)
Én Berni vagyok, 16 éves. Nagyon szeretek írni, olvasni, rajzolni, sorozatokat nézni, de ezek mellett mindig jut időm egy kis csendességre naponta. Több módon is sok dolog arra buzdított, hogy nekikezdjek a lányokkal ennek a blognak. Még nem tudom, milyen lehet majd, de a lehető legjobbat fogjuk kihozni belőle 🙂  Hívő családban növök fel (még növekszem, sok növekedés van hátra több szempontból is), amelyben mindig is Isten volt a középpontban. 2013 nyarán egy táborban éreztem meg Isten jelenlétét először, viszont tavaly márciusban kezdtem keresztülmenni igazán nagy változásokon. Nem tudtam ellenállni a kísértéseimnek és csak később tudta igazán kezdetét venni a változás, miszerint én mára Jézusnak élek és Őt akarom mutatni magamon keresztül. Rengeteg posztom fog erről szólni és sok másról. (Állítólag vicces vagyok, úgyhogy jók lesznek ezek a szerdák)
2016. június 19-én volt a bemerítésem, azóta is folyamatosan formálódom Isten segítségével. Remélem, egy új perspektívát nyertek majd és szórakoztatónak és hasznosnak fogjátok találni azt, amit üzen Isten rajtam keresztül Nektek! 🙂 Átadom a szót Laurának! 😀

Üdv!
A nevem Laura, s mint látjátok én is a blog kis csapatát erősítem.
16 éve helyezett az Úr evilágra, szerető baptista szülők karjaiba, azóta boldogítom a
környezetem.:) Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom hogy szeretek beszélni, olvasni, s embertelen mennyiségű kávét vagyok képes elfogyasztani.
Mindent figyelembe véve talán a legfontosabb mégis, hogy az Úr gyermeke vagyok. A blogban való közreműködést Ő helyezte a szívemre, 2016-ban.
Nehéz év volt, még is a legjobb döntést hoztam meg azon a nyáron.Mélyen bántott,
hogy barátaim sorra térnek meg, én meg jól elvagyok mint mama baracklekvárja a padláson.Természetesen tisztán élt bennem 2010-ben hozott döntésem, miszerint én átadtam az életem Jézus Krisztusnak, csak hát az évek sok bűnt pakoltak rám, s már nem éreztem jogosultnak magam arra a mindent elsöprő kegyelemre. Hála Istennek, helyreállított, újabb döntést hoztam.180°-os fordulatot vettem, új célt találtam: Istent szolgálni ezerrel. Remélem,amit olvastok majd fontos üzenetet közvetítő, de humorral teletömött bejegyzéseim közül, titeket is erre bátorít majd!

Hello!
A shining-like-stars csapat (eddig) legidősebb tagjaként munkálkodom ezen az oldalon. Fanni vagyok, egy lány, aki már 17 éve tapossa az ő kis ösvényét. Nem szeretnék senkit sem untatni a nem éppen érdekfeszítő hobbijaimmal vagy szokásaimmal, így inkább azt írom le pár szóban, hogy milyen változás történt az én életemben.
Baptista családban nevelkedve elkerülhetetlen volt, hogy halljak Istenről. Ó, és milyen jó, hogy nem tudtam elkerülni Őt! Hiába töltöttem ki az időmet mindenféle hasznos-, kevésbe hasznos elfoglaltsággal, valaki mindig ott dörömbölt az ajtómon, mondván: Halihó! Ideje szembenézned Velem! Talán nem is kell mondanom, milyen nehéz volt ez. Senki sem szereti felismerni saját hibáit, főleg ha sok van belőlük! Így hát mikor erre sor került egy fülledt nyári reggelen – ha pontosan akarok fogalmazni – csak úgy záporoztak a könnyeim (szerintem sosem sírtam még olyan jót). Valami felszabadult bennem; az évekig csukott ajtó és ablakok egyszeriben kinyíltak és a szívem fényárban úszott. Végre tudtam, hogy megtaláltam, amit eddig kerestem – Istent! Azóta minden egyes nap próbálok valamilyen úton-módon az Ő szolgálatába állni, remélve, hogy általam mások is megtapasztalhatják az Ő hatalmas kegyelmét.
Nem fogom tudni elégszer meghálálni Neki, amit akkor értem tett, de talán nem is várja el. Abban viszont biztos vagyok, hogy nem véletlenül lettem én is társszerkesztője ennek az oldalnak…