Búcsú

Most ebben a bejegyzésben elköszönünk tőletek egy időre. Őszinte leszek, nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar írom le ezeket a sorokat. Bár hajlamos vagyok arra, hogy hirtelen felindulásból nekikezdjek valaminek, amit aztán olyan nagy lendülettel abba is hagyok, ezt most nem ilyen okból teszem. Az elején élveztem csinálni, de valamiért nem jöttek a szavak. Nagy fáradozások árán megszületett néhány poszt, de egyre inkább nem éreztem őket az igazinak. Voltak jobb napjaim, amikor a posztokat élvezettel írtam, de nem ezek alkották a döntő többséget. Eltűnődtem egy-egy poszt után: Lehet azért nem megy, mert ennek még nincs itt az ideje , és abba kéne hagyni? De elhesegettem ezeket a gondolatokat. Azonban ha őszinték akarunk lenni magunkkal és veletek, ez volt a valódi oka annak, hogy nehezen találtuk a megfelelő kifejezéseket, szavakat, témákat.

Szerettem volna tökéletesen, hiba nélkül csinálni. Legyen érthető, legyen fiatalos, legyen humoros, emellett szóljon Istenről és ne legyen benne semmilyen teológiai pontatlanság stb… Szerettem volna sok emberhez elérni, hirdetni az evangéliumot, erős fiatal keresztény közösséget kialakítani. Nagy terveink voltak ezzel a bloggal, és ez nem baj! Egyszerűen be kellett látnunk, hogy ennek nem most (és talán nem így) jött el az ideje. Srácok, a megtérésünk óta rengeteget fejlődtünk, de nem eleget ahhoz, hogy másokat tanítsunk olyasmire, amit még mi is tanulunk. Szükségünk van a lelki fejlődésre, a hitünknek erősödnie kell, mielőtt nekiállunk olyan dolgokról írni, amiket még nem tapasztaltunk meg. Nem láttunk elég örömöt, hálát, bánatot, sírást, boldogságot, kísértést stb.. ahhoz, hogy mi mondjuk meg másoknak mi a helyes, és mi nem.

Úgy érzem, hogy ez a helyes döntés, más irányba kanyarodnak a blog és az én útjaim. A blogolást nem véglegesen fejezzük be, hanem bizonytalan időre. Mindenképpen több mindent kell megtapasztalnom ahhoz, hogy folytatni tudjam, mert szeretném. Ugyanígy gondolnak a lányok is erre. Szeretnék teljes szívből hálás lenni Istennek ezért a pár hónapért, mert hatalmas élmény volt. Ha Ő is akarja majd, újult erővel és lelkesedéssel , de legfőképp több lelki tartalommal folytatjuk! Már most hiányzik, mert hatalmas élmény volt, tényleg szerettem csinálni, de egyértelművé vált számomra, hogy ennek még nincs itt az ideje. Köszönjük, ha eddig olvastad a blogot, és reméljük, hogy minden hibánk ellenére sikerült egy kicsit Isten felé fordítani a fényt, különösképpen csütörtökönként.

“Adjon az Atya Isten és az Úr Jézus minden testvéremnek békességet és isteni szeretetet a hittel együtt! Isten kegyelme nyugodjon mindazokon, akik el nem múló szeretettel szeretik urunkat, Jézus Krisztust!” Efezus 6:23-24

Köszönünk mindent!
Laura:)

Advertisements

One comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s