Ne légy önző!

Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. /Máté 28:19-20/

Megtérésem előtt úgy gondolkodtam Istenről és az Ő öröm üzenetének hirdetéséről, mint felesleges nyűgről. Haszontalannak tartottam, mert úgy hittem hiába magyarázom el olyan embereknek, akik nem keresztény hátterű családban nevelkedtek, nem fogják megérteni. Másrészről, meg volt bennem egyfajta önzőség, ami arra késztetett, hogy tartsam meg magamnak az Istennel kapcsolatos dolgokat; aki akarja az majd úgy is talál valamilyen módot az Úr megismerésére. Hogy én akkoriban mekkorát tévedtem!
A Bibliában Jézus kijelenti és kéri is a tanítványait, hogy hirdessék az Ő igéjét, ismertessék meg minél több emberrel őt. Ha ez konkrétan le van írva a Szentírásban, akkor miért mondanánk neki ellent? Az egyik legnagyszerűbb szolgálati lehetőség az ige hirdetése másoknak. Nem kell hegyeket mozgató hitednek lennie ahhoz, hogy megszólíthass másokat. Szép apránként kell kezdeni, és ha kéred Isten segítségét, hidd el, Ő fog olyan helyzeteket és lehetőségeket teremteni az életedben, ami alkalmat ad a szolgálatra.
Én is kaptam ilyen szituációkat, nem is egyet, de a legtöbb esetben nem éltem ezekkel a lehetőségekkel. Talán féltem, hogy vajon mit szólnának hozzá, vagy csak egyszerűen nem tudtam, hogyan is kezdhetnék hozzá. Ezért egy folyamatos harc dúlt bennem. Szerettem volna szolgálni, nagyon is, de volt egy gát, ami ezt nem engedte – a félelem és az önzőség magas fala. Kértem Istent, hogy valamilyen úton-módon segítsen ezt leküzdenem. Ő pedig válaszként egymás után adta a lehetőségeket a beszédre. Tudtam, hogy nem tarthatom örökké magamban az öröm üzenetet, nem lehetek ilyen önző, hogy nem osztom meg másokkal. Hiszen Isten nem csak értem halt meg, hanem mindnyájunkért! Lehet, hogy vannak olyan emberek, akik csak rajtunk keresztül ismerhetik meg Istent. Ne legyünk öntörvényűek, és határozzuk meg, hogy ki hallhat Istenről és ki nem! Mivel a mi dolgunk nem ez.
Megtérésem után pár héttel szembekerültem egy újabb lehetőséggel, hogy szolgálhassak az Úrról. Az iskolában volt egy lyukas óránk és pár osztálytársammal elkezdtünk beszélgetni kicsit mélyebb dolgokról, majd valahogy szóba jött az én vallásom és hitem. Mikor erre terelődött a beszélgetés valami elkezdett késztetni belülről, hogy szólaljak meg, beszéljek nekik Jézusról és az Ő csodás tetteiről. Egy másik részem azonban próbálta elnyomni ezt a késztetést, így csak felületesen válaszolgattam a kérdéseikre. Azt is tudták, hogy nemrég volt a bemerítésem és megkérdezték, hogy ez mit jelent, meg úgy egyébként a megtérés. És ekkor megint előjött bennem (amit már rég el akartam felejteni), hogy minek beszéljek nekik a megtérésről, ha ők úgy sem érthetik?! Feleslegesen jártatnám a számat, utána még talán furán is néznének rám, amiért én ilyenekben hiszek. Ezért inkább eltereltem a témát. Viszont ezután folyamatos lelkiismeret furdalásom volt, és mikor hazamentem végig a délelőtti szituáció és a viselkedésem járt a fejemben. Tudtam, hogy Isten ellen cselekedtem, mikor nem éltem a lehetőséggel, sőt, még olyanokat is gondoltam magamban. Bocsánatot kellett kérnem az osztálytársaimtól, de mindenekelőtt Istentől. Leültem, magam elé vettem a Mai Igét és az aznapi részt kezdtem el olvasni. Mindig is tudtam, hogy Istennek jó a humora, de hogy ennyire! Azon a napon pont a megtérésről írt a szerző. Valami megtört bennem, éreztem, hogy vétkeztem és, hogy ezt azonnal meg kell bánnom. Ennél egyértelműbb jelet nem is adhatott volna az Úr, arra nézve, hogy nekem igenis kell beszélnem róla másoknak. Ezek után imádkoztam a bűnbocsánatért és hálát adtam az ilyen egyértelmű válaszért. Még aznap elküldtem a Mai Igében leírtakat annak a pár osztálytársamnak, majd másnap átbeszéltük az egészet. Utána, mintha láncok estek volna le rólam, teljesen megkönnyebbültem.
Ma már nem esik nehezemre beszélni Jézusról. Szívesen válaszolok az osztálytársaim kérdésére, sőt örömmel tölt el, ha láthatom az érdeklődésüket. Kellett az a helyzet, hogy rájöjjek, nekünk, keresztényeknek elsődleges feladatunk megismertetni az igét másokkal és bizonyságtételeinken keresztül közelebb vinni őket Istenhez. Ne legyünk önzőek, mint amilyen én is voltam! Ne tartsuk meg magunknak Jézust, hisz Ő sem csak a tanítványainak hirdette az evangéliumot. Kérjük az Ő segítséget és meg fogjuk látni, hogy napi szinten vannak olyan helyzetek az életünkben, ami remek lehetőséget nyújt a szolgálatra. Éljünk ezekkel a lehetőségekkel!

Lehetőségekben gazdag hetet kívánok nektek,
Fanni

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s