Tehetség

Sziasztok!
A héten valami óriásira jöttem rá: nagyon szeretek festeni.

Jakab 1, 17
“Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.”

Ez azért olyan nagy dolog nekem, mert korábban akármennyire élveztem vagy akartam csinálni, nem lett szép és sosem úgy tűnt, mintha egyáltalán lenne bármennyi kézügyességem. Nem tudtam bánni a festékkel és nem is voltam hajlandó korábban gyakorolni sem. Egyszerűen hagytam. Elég nekem a rajzolás.
De ez igazából nem is így volt. Nekem kedvenc festőim voltak, nem kedvenc “rajzolóim”. Mérges voltam, Isten miért nem adta meg nekem azt az adottságot, hogy én festhessek valami olyasmit, mint a Napraforgók vagy az Íriszek. Úgy, ahogyan én akartam. Volt már veletek ilyesmi, hogy nem elégedtetek meg azzal, amit kaptatok? Szerintem nem vagyok ebben egyedül.

Egyik nap rengeteg tanulnivalóm akadt, nagyon szorgalmasan leírtam mindent a füzetembe szépen, kiemeltem rózsaszínnel meg sárgával az anyagot. Aztán vettem egy nagy levegőt. Én ezt nem csinálom tovább, elég volt. Kellett valami viszont, ami (nekem) jogos indok volt, hogy otthagyjam a tanulást. Festeni akartam. Semmi ihletem nem volt, semmi ötletem arra, hogy mit is fessek. Azt sem tudtam, hogy hol vannak a cuccaim, annyira nem voltam nagy rajongója a festésnek. Végül elkezdtem és hihetetlenül élveztem. Nagyba küldözgettem a barátaimnak a képeket róla, de nem is azért, mert sokkal jobbak is lettek, mint amiket addig csináltam, hanem mert végre élveztem.

Aznap még hamarabb olvastam egy könyvből egy gondolatot. Egy fiatal lányról volt szó, aki énekelt, de nem tudta, milyen stílusban, milyen formában akart énekelni a jövőben. Nem tudta, hogy választani kellett aközött, hogy ő a tehetségeit arra használja, hogy az Urat szolgálja vele (főleg, hogy az Úrtól kapta a tehetségét) vagy azt tegye, amit az emberek szeretnek és amit ő is a legeslegjobban élvez. Hogy legyen gyümölcse annak, ha másokért teszi azt, amit csinál és nem az Atyáért.

Rengeteget gondolkodok mostanában azon, hogy mit akarok csinálni, ha felnövök. Sok dolog eszembe jut, de sosem tudom biztosra. Két dologban biztos vagyok: nem tudom, merre megyek, de tudom, hogy követem Krisztust. A másik pedig: az adottságaimat arra fogom használni, hogy az Urat szolgáljam velük és ne az embereket. Ezek biztos pontok, amik sikert fognak aratni és ráadásul, nincs is jobb, mint szolgálni az egy Élő Istent.

Ha megadta Isten, hogy jól sportolhass, alkothass valamit vagy egy egyenletet meg tudj oldani a fejedben, akkor használd. Azért adta Isten. Minden az Ő dicsősége; én így akarom mindenem talentumomat használni.

2 Mózes 31,3-5
“És betöltöttem őt Istennek lelkével, bölcsességgel, értelemmel és tudománnyal minden mesterséghez. Hogy tudjon kigondolni mindent, a mit aranyból, ezüstből, rézből kell csinálni. És foglaló köveket metszeni, fát faragni, és mindenféle munkákat végezni.”

Áldjon meg titeket az Úr!
-Berni

 

BTW találtam ismét egy nagyon jó számot. 😉 🙂

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s