Az I’m not ashamed margójára

A péntek esti ifjúsági alkalmon a lelkipásztorunk egy lány történetét ecsetelte nagy vonalakban. Már korábban is hallottam róla, de nem igazán foglalkoztatott; ragadott meg az ő élete. De miután megnéztük az életéről szóló film trailerét, elszégyelltem magam. Egyrészt, mert mikor beszéltek nekem róla, elengedtem a fülem mellett, másrészről pedig, hogy én még közel sem vagyok olyan szinten a hitéletemben, mint ez a lány.
Nem fogom tovább húzni az időt, a lány, akiről beszéltem Rachel Scott. 1999. április 20-án vesztette életét egy iskolai ámokfutás során. 17 éves volt akkor, most 35 éves lenne…
Ez a lány napi szinten hirdette Isten üzenetét több úton-módon, nem szégyellte felvállalni azt, hogy keresztény és volt olyan erős és szilárd hite Istenben, hogy képes volt érte meghalni. Mikor hallottam ezt a történetet rögtön az merült fel bennem, hogy vajon én képes lennék-e ugyan erre. Az egy dolog, hogy eljárok vasárnaponként az imaházba, olvasom a Bibliát, és ha kérdeznek, akkor beszélek Istenről, de tényleg van olyan erős hitem, ami a végső percekben is kitart? Képes lennék meghalni Istenért? Már egy ideje a szívemen vannak ezek a kérdések. Tudom azt, hogy a bemerítkezésem csak a kezdete volt annak az útnak, amire ráléptem, mikor befogadtam Istent a szívembe, mint személyes megváltómat. Hosszú az út a célig – néha túlságosan is annak tűnik – de minden egyes megtett lépéssel közelebb kerülhetek Istenhez. Ez a lány története is segít abban, hogy még személyesebb kapcsolatot tudjak kiépíteni az én Mennyei Atyámmal. (Itt egy kis reklám! Aki még nem látta az I’m not ashamed c. filmet, annak ajánlom figyelmébe, aki viszont látta az is nézze meg; ártani, nem árt.)
Igazából a mondandóm, amit a fentiekben már megpróbáltam leírni, az csak annyi, hogy imádkozzunk minden nap, mert nincs fontosabb a napi személyes kapcsolatnál Istennel – ez az alapja az egész hitéletünknek (meg persze maga Jézus). Aztán olvassunk napi rendszerességgel Bibliát, akár vezérfonal segítségével, így még többet megtudhatunk Jézusról, az Ő tanításairól és arról a helyes életről, ami Istennek kedves. Emellett esetleg vezethetünk naplót is (Bár tudom, ez olyan lányos dolog, de ki tudja? Lehet, a fiúknak is tetszene.), nekem bevált. És még egy fontos dolog! Vegyük magunkat körbe olyan emberekkel, akikkel meg tudjuk osztani a hitünket és megtapasztalásainkat. Nincs is annál felemelőbb érzés, mikor elmesélhetem barátaidnak, hogy mit vitt végbe Isten az életemben és ők velem együtt örülnek. Ahogy egyre jobban fejlődöm én is, azt veszem észre, hogy Isten formál. Nem nagy dolgokban, de ahhoz elég nagyok, hogy a környezetem észrevegye. Néha nem könnyű Isten útján járni, sőt! Tele vannak göröngyökkel és akadályokkal, meg persze jó mély árkokkal. Bár mire számítottam? Nehéz a világ Urának szolgálatába állni, ha van valaki, aki mindenképp meg szeretné ezt akadályozni. A jó hír viszont az, hogy nem lehetetlen! Csak meg kellett fognom Isten kezét; engednem, hogy vezessen és máris derűsebben kezdtem el látni az előttem lévő utat. És bizton állíthatom, hogy gyönyörűséges cél felé visz ez az út.
Zárásként pedig csak annyit, hogy én is büszkén mondhatom, mint Rachel:

„I’m not a beer chuggin’, pot trippin’, drug dealin’ Christian. I’m a God lovin’, Satan slammin’, Jesus freakin’ Christian. I am a warrior for Christ!”

Áldásokban gazdag hetet kívánok,
Fanni

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s