Szólj bátran!

Már előző posztokban is olvashattatok a Debreceni Konfiról, aminek hatalmas sikere volt. Az én posztom is részben ehhez kapcsolódik.
Először azzal kezdeném, hogy milyen érzéseket vált ki belőlem egy-egy konferencia. A rengeteg élményen, lelki feltöltődésen és új ismeretségeken túl mindig van egy kis része a szívemnek, ami nem képes teljes mértékben felszabadultan dicsőíteni Istent. Ez abból fakad, hogy mindig azon stresszelek, hogy vajon milyen lesz visszacsöppenni a régi kerékvágásba, ha letelik a konfi. A hosszú hétvége körbevéve hozzám hasonló fiatalokkal mindig egy hatalmas impulzus a számomra, egy újabb löket, ami kiszakít a mókuskerékből. De aztán jön a kétségbeesés, hogy mit fogok csinálni, ha mindennek vége lesz. Sajnos ez most sem volt másképp. Péntek este, miközben a lefekvéshez készülődtünk az egyik barátnőm kezén észrevettem valamit. Messziről firkának tűnt, de mivel nem láttam jól, rákérdeztem, hogy mi is az pontosan. Egy igehely volt az. Kíváncsi voltam, hogy milyen igevers lehet, ha ennyire fontos, hogy még a kezére is felírta. Elővettem a bibliámat a táskámból és megkerestem az igeverset. Pechemre vagy sem, elnéztem a könyvet, így a Galata helyett az Efezusi könyvben kerestem ki az igerészt:

Helyet se adjatok az ördögnek. /Efezus 4:27/

Isten a legváratlanabb időben és a leglehetetlenebb módokon tud a számunkra üzenni, így az én figyelmetlenségemnek (vagy inkább Istennek?) köszönhetően olyan igevers jött elém, ami választ adott a kérdésemre. Fogalmam sem volt, hogyan induljak neki a hétfőnek, egy ilyen lelkiekben gazdag hosszú hétvége után. Féltem, hogy a konferencia varázsa, mint egy buborék, amit kipukkasztunk, elillan a levegőben. De aztán hál’ Istennek megkaptam ezt az igeverset, ami nagyszerű útikalauz és kiindulópont lehet a mindennapi életünkben.
Ezzel a rövid történettel igazából csak azt szeretném mondani nektek, hogy mennyire fölösleges olyan apró dolgok miatt aggódnunk, mint pl.: egy újabb hétfői nap. És ahelyett, hogy magunkat hergeljük és siránkozunk, mennyivel egyszerűbb lenne Istenhez fordulni és letenni elé a gondjainkat. Tudhatjuk, hogy számára semmi sem lehetetlen és igenis szeretne foglalkozni és törődni a legkisebb problémánkkal is, bármennyire hihetetlenül is hangzik.
Arra szeretnélek bátorítani kedves olvasó, hogy nyugodtan vidd Isten elé a gondodat, és hidd el, Ő szívesen segít neked azt megoldani.

Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass. /Apostolok Cselekedetei 18:9b/

Szép hetet nektek,
Fanni

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s