Mit csináljunk a konfi után?

Még egy konfis poszt, sorry:D

Amikor valami nagyon jó történik, nehéz elengedni ha vége van. Ilyen az ifjúsági konferencia is. Ha már voltál igazán jó ifikonfin, tudod milyen érzés péntek délután be, és vasárnap délután kisétálni onnan. Már napokkal ( én hetekkel) előtte izgatott vagy, várod, hogy hosszú idő után újra láthasd a messze élő barátokat/barátnőket, jegyzetelsz az előadások alatt, az összes dicsőítés alatt teljes szívvel énekelsz te is. A szálláson sokáig beszélgettek, szombaton pedig beültök az elengedhetetlen tea- vagy kávéházba. Ezalatt a három nap alatt teljesen feltöltődsz, megerősödve érzed magad, tele vagy lelkesedéssel. Vasárnap aztán (kb) delet üt az óra: záróimádság . Te pedig szépen hazamész, beülsz (áldottak előtte még a mekibe is:D) a szobád csendjébe és jön a felismerés: Vissza akarsz menni, mert már most hiányzik az egész dolog. Na, valahogy ilyen egy konfi. De mit kezdjünk magunkkal ezután?

Lelkesedj! Remek alkalmak ezek a hitbeli megújulásra, Istennel való találkozásra. Az Úr ilyenkor csodákat tud véghezvinni bennünk, közelebb kerülünk hozzá. Azt, amit itt átélsz nem lenne csodás mindenkinek elmesélni? Tudom, nem mindig könnyű az ilyen hétvégék után besétálni a nem keresztény közegű iskolába, mindannyian visszavágyunk abba keresztény légkörbe. Viszont ha távolabbról nézzük, be kell látnunk , hogy egykoron mi is a sötétséghez tartoztunk, de Isten kegyelme által már az ő csapatát erősítjük. Ne tartsd magadban az örömöt, mesélj róla a még nem hívő embereknek a környezetedben! Lehet kedvet kap ahhoz. hogy elmenjen a kövekező ifire/konfira, és bizonyos időn belül átadja az életét Krisztusnak.

“Folytasd a küzdelmet a hit szép harcában! Ragadd meg, és ne engedd ki a kezedből az örök életet- hiszen Isten erre hívott el, amikor sok ember előtt megvallottad, hogy hiszel Jézusban.” 1Timóteus 6:12 EFO

Persze, a keserédes érzés mindenkiben benne van, nagyon jó érzés hitbeli testvéreinkkel összegyűlni és az Úrnak adni a hétvégénket. Nem szabad hagyni azonban, hogy eluralkodjon rajtunk a szomorúság, csak azért mert vége van. Nem jó megoldás hetekkel a konfi után is magunk alatt lenni, mert ilyen állapotban nem vagyunk valami használható eszközök Isten kezében. Mint ahogy pár sorral fentebb is említettem: lelkesedj! Most, hogy már fel vagyunk töltve, megújult erővel és szívvel tudunk Jézusnak szolgálni. Ha napról napra konfikra járnánk, nem értékelnénk ennyire , és nem is töltődnénk fel hosszabb időszakokra, melyek alatt teljes fordulatszámmal alkalmazhatjuk a tanultakat (nem árt ugyanis, ha tovább tart a lelkesedésünk mint 24 óra:)). A találkozók célja is ez: fejlődni a további feladatainkhoz, próbáinkhoz, és mindig készen állni az Örömhír hirdetésére. A világon rengeteg a rossz, mi pedig a só és világosság vagyunk, nem vonhatunk keresztény burkot magunk közé, és hagyhatjuk elveszni a még nem hívő embereket a környezetünkben. Ha Isten megadta a lehetőséget arra, hogy részt vegyél/vettél ilyen rendezvényeken, ragadd meg a lehetőséget: töltsd tele a szíved Istennel és szolgáld őt minél többet utána!

“Ne mondd, hogy túl fiatal vagy, csak menj, ahová küldelek, és mondd el mindazt, amit parancsolok! Ne félj azoktól, akikhez menned kell, mert én vagyok veled, hogy megmentselek a kezükből!- az Örökkévaló mondja ezt neked.” Jeremiás 1:7-8 EFO

Jövőhéten nem konfis témával ugyanitt:)

Laura

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s